Sokszor halljuk, hogy „Az idő majd segít.”, „Fiatal vagy még újrakezdheted.”, „Később jobb lesz.”, azonban gyászolóként nem így érezzük. Tapasztaljuk a minket körülvevők zavarát, tanácstalanságát, így sokszor inkább bezárkózunk, nem mutatjuk ki, mit is érzünk valójában. Sokan élik meg, hogy érzelmeikkel és az őket foglalkoztató kérdésekkel nem tudnak kihez fordulni a környezetükben.

Így a veszteség, gyász jelenlétével sokszor a magány és a kiúttalanság érzése is párosul. Szeretetre, meghallgatásra, türelemre, együttérzésre és támogatásra lenne szükségünk.

A veszteség- és gyászfeldolgozó csoport erősít, támogat a veszteség és a gyász feldolgozásában. Itt megértik azt, amire a környezet értetlenül vagy tehetetlenül reagál. A közösségben nyíltan lehet beszélni érzelmekről, emlékekről és az új élethelyzet nehézségeiről. A csoport tagjai egymást támogatva, megértve keresik a továbblépés lehetőségeit.

Fontos kiemelni, hogy az önsegítő gyászcsoport nem minősül  pszichoterápiának. A csoportmunka és a feladatok lehetőséget nyújtanak önmagunk és veszteségeink mélyebb megértésére, azonban el kell fogadnunk, hogy nem mindenkinek ad megfelelő segítséget, ezért előfordul, hogy pszichológus vagy pszichiáter segítségére lesz szükség a feldolgozás folyamatában.